PLA

A politejsav (Polylactic acid) hőre lágyuló műanyag, melyet kukoricából állítanak elő. Az egyik legkedveltebb alapanyaga a 3D nyomtatásnak, mert viszonylag olcsó és könnyű használni. Általában ezzel az anyaggal kezdünk ismerkedni a 3D nyomtatással.

Kisebb tárgyak akár fűthető tálca nélkül is nyomtathatók PLA-val, de nagyobb felületek esetén a vetemedés elkerülése érdekeben érdemes 60 fok környékére melegíteni a tálcát.

Ajánlott nyomtatási hőmérséklet:
fúvóka 180-220 °C
fűthető asztal 20-65 °C

PLA, mint lebomló műanyag

Gyakran hivatkoznak rá úgy, mint biológiailag lebomló anyagra, picit környezetbarát megoldásként beállítva. Saját tapasztalatom szerint, azért hétköznapi körülmények között nem kezd el magától lebomlani, ami természetesen előny abból a szempontból, hogy a PLA-val nyomtatott tárgyak hosszú távon használhatók maradnak. Viszont nem teljesen butaság az állítás, nyirkos környezettel szemben kevésbé ellenálló mint a többi filamanet.

Egy érdekes cikket találtam a témában: Tények és tévhitek a lebomló műanyagról
A következőket írja a PLA-ról:

A PLA egy keményítőből készült bioműanyag: konkrétan genetikailag módosított kukoricakeményítőjéből gyártják. A technológiai és támogató szervezetek, mint például a BPI (Biológiailag Lebomló Termékek Intézete) állítja, hogy a PLA biológiai úton bomlik le. Ez az állítás azonban nem egyértelmű, mivel ők rendkívül szabadon használják azt a kifejezést, hogy „biológiai bomlás”. A PLA egy „komposztálható műanyag”, amely „degradáció” útján bomlik le és ezért ez nem igazi „biodegradáció”. A PLA nem bomlik vagy biodegradálódik a hulladéklerakóban, és csak hőhatásra kezd el bomlani (konkrét esetben 60°C-on, öt nap után). Ilyen környezet csak kereskedelmi komposztáló telepeken fordul elő, nem pedig a kerti háztartási komposztálóban. Úgy vettük észre, hogy a PLA-t támogató cikkek és szervezetek nagy része igencsak hozzájárul a téma körüli zűrzavarnak, mert nem használják a technológia pontos szabványokon alapuló definícióit. A PLA komposztálása során a visszamaradó anyag széndioxid, és mivel a professzionális komposztáló létesítmények jelenleg nem fogják fel a keletkező gázokat, ez általában belekerül a légkörbe.

A fentiek igazságtartalmát el tudom képzelni, ezért az elrontott vagy feleslegesé vált nyomtatott tárgyakat nem dobom ki a szemétbe. Egyelőre elteszem őket, mert bízok benne, hogy idővel megoldható lesz a visszaforgatásuk. Akár házilag, vagy rentábilis szolgáltatásként.

Játszom a gondolattal, hogy ebben a videóban szereplő filament készítő gépet, vagy hasonlót beszerezzek majd: