Tavaly ilyen tájban kezdtem el fényképeket rakosgatni az Instagram-ra. És bár rendszerint write only üzemmódban vagyok csak jelen, de mégis kiszúrtam és el is kezdtem követni a Frame Theory 3D munkálkodását. Nagyon klasszul építették fel a gyakorlatilag egy évig tartó kampányukat. Az érdeklődésemet az elején csupán annyival fent tudták tartani, hogy próbáltam kitalálni, mit is ábrázolnak a fényképeik.
Jó, a cím miatt könnyen beazonosítható a lemezjátszó, de azért nekem elsőre a trapézmenetes orsó, csapágyak nyomtatott alkatrészekben, okozott egy kis fejtörést. Egy pár kép után biztos voltam a megfejtésben, de akkor is izgalommal vártam az összképet:
Annyit tudok a Hifiről, hogy HighEnd lemezjátszót valószínű nem így kell építeni. De a törekvés, hogy egy Prusa tálcájára felrakható nyomtatványokból és a 3D nyomtató építésből ismerős kellékekből igyekszik valaki lemezjátszót készíteni, nagyon megtetszett.
Később végkép elvesztem, amikor az egyik fényképet Bristol-ból töltötték fel, és így kiderült, hogy Bristol szomszédságában laknak. A „bakelit” lemezjátszóról nekem mindig a Portishead zenekar jut eszembe, és nem azért, mert néha szkreccselnek egy-egy számban, hanem amiatt a gesztus miatt, hogy lemezjátszó sercegés hallható a stúdió lemezek CD változatán is, sőt még elő koncert felvételek alatt is a zenéjükben.
Ez azért fura véletlen, hogy nem a világ bármelyik másik szegletében faragják a lemezjátszójukat. Utólag persze bele tudok egy apróságot magyarázni: Bristol volt az angol triphop központja a kilencvenes években, a Portishead mellett a Massive Attack is onnan indult és még sok hasonló zene született ott, amik valahogy mind igénylik a vinyl lemezeket.
Közben világossá vált, hogy ez bizony termék lesz és egy KickStarter kampány rettentő hosszú felvezetését követem nyomon. Újabb és újabb prototípusokat mutattak:
És újabb részleteket:
Míg végül a mai napon elindult a tényleges kampány.
Ha már követtem őket idáig és egészen véletlenül pont gépközelben voltam az induláskor, gyors fejszámlással úgy döntöttem, hogy nekem megér játékból 127 fontot egy ilyen lemezjátszó. Nem volt idő komolyabban vizsgálgatni a műszaki tartalmat, mert láttam, hogy csak perceim vannak arra, hogy a leggyorsabbak között maradjak. Sikerült az első 50 jelentkezőbe beférnem, bár ha mindent jól értek, csak 15% a kedvezmény, így ennek inkább sport értéke van.
Valóban nagy volt az érdeklődés, 10.000 fontot szerettek volna gyűjteni 30 nap alatt, de már fél nap után több, mint 16.000-nél járnak.
Természetesen írok majd részleteket a lemezjátszóról, ha tényleg megkapom. 🙂
Az impulzus vásárlásom felelősei, a Portishead zenekar:
Nagyon innovatív és a design is szép, de nekem vannak fenntartásaim. Aki rendelkezik bakelittal az valószínűleg egy igényes zenehallgató, mert különben nics értelme ezen a hordózón zenét hallgatni. Sok vele a macera. Már a csomagolásból kivétel is egy többlépcsős folyamat és a portól is meg kell tisztítani. Az oldal lejárta után meg kell fordítani, újra elindítani, a végén igényesen elcsomagolni.
Arra akarok kilyukadni, hogy aki hajlandó ennyi törödést áldozni erre, az valószínűleg a hangzás végett teszi. Az analóg hang audiophile mivolta miatt. Nos az ilyen emberek nagyon igényes, hosszas tervezési és mérési folyamaton átesett lemezjátszókon hallgatják, hogy valóban meghallják a külömbséget az analóg hangban. Ez a lemezjátszó nem igazán ilyen. Csak egyet mondjak: A lemeztányér egy minőségí lemezjátszón kb. 2kg, de lehet több is. Ez azért van, hogy a sebesség ingadozás (nyávogás) a lehető legkissebb legyen. Ennek a lemezjátszónak a tányérja 20dkg sincs így ránázésre és bizony nyávog is rendesen: https://youtu.be/x3T9vxrTGtk?t=589
Műszakilag teljesen igazad van, de talán nem ilyen fekete-fehér a világ. Nekem Vass Andrási Gyuri bácsi által módosított NAD 5120-as lemezjátszóm van, de ha őszinte akarok lenne, akkor alapvetően azért, hogy birtokolhassam a kedvenc lemezeimet vinyl változatban is. Szerencsére második virágkorát éli ez a formátum, újra lehet kapni bármit bakeliten, divat lett és itt most ez a divat ötvözve van egy másik divatos dologgal. Szép is, ahogy az analóg dolog találkozik a barkácsolóssal. Népszerűsíti a lemezjátszó a 3D nyomtatást és viszont. Egyrészt nincs ebben több, de talán nem is olyan kevés ez.
Szerintem. 🙂